Buborékhámozó

Ezzel a - kivételesen hosszú - cikkel befejeződik a Buborékhámozó 4. számának a netes közlése. Mi több, egy ideig ez lesz az utolsó bejegyzés, ugyanis a BH innentől kezdve korlátozott példányszámban készült, és addig nem kerülnek fel további cikkek, amíg még kapható. Az 5. számból még kábé egy tucat van raktáron - remélhetőleg hamar elfogy, és aztán folytatom.

Ennek a cikknek a kutatása közben örömmel láttam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki személyes sértésnek vette Barbara Gordon megnyomorítását a Gyilkos Tréfában. Klasszikus vagy kultikus Batman-történet ide vagy oda, végtelen szomorúsággal töltött el, hogy Alan Moore megfosztott minden további Batgirl-sztori lehetőségétől.

Ez a lista is a Buborékhámozó 4. számában jelent meg - frissítettem az azóta kiadott kötetekkel (Hush visszatér, Halotti maszk).

Még mindig a Buborékhámozó 4. száma. Ennek a cikknek egy korábbi változata megjelent az Oposszum blogon.

Még mindig a Buborékhámozó 4-es száma: az utolsó magyar Superman & Batman füzet és a Hush kötetek közötti események rövid összefoglalója.

Az előbbi cikkhez kapcsolódva a Magyarországon megjelent Batman-történetek, sorrendben és az eredeti lapok vagy kötetek megnevezésével. Szintén a Buborékhámozó 4. számából, szintén frissítve a mai állapotig (2010. szeptember).

Elérkeztünk a Buborékhámozó 4., teljes terjedelmében Batmannek szentelt számához. Ez a 100 példányban készült füzet már nem kapható, és nem is lesz belőle utánnyomás. Mivel azonban két évvel ezelőtti megjelenése óta voltak újabb fejlemények, a cikkeket frissítettem ezekkel az információkkal. Elsőként egy áttekintést olvashatunk Batman Magyarországon megjelent képregényes kalandjairól.

A világ leghíresebb magyar származású képregényrajzolójának a nevét csak kevesen ismerik nálunk, pedig Alex Toth igazi nagyágyúnak számít a comic book világában. A Wizard szaklap nemrégiben az amerikai képregény tíz legfontosabb rajzolója közé, a hetedik helyre sorolta.

Yves Chaland a francia képregény egyik fenegyerekének számított. Már képzőművészeti egyetemi tanulmányai közben publikált képregényeket, és Jean-Pierre Dionnet felfedezettjeként 1978-ban, alig 21 évesen bekerült a Métal Hurlant csapatába. Már első munkái is az ötvenes évek stílusát, hangulatát idézték-parodizálták, mintegy újra feltalálva az Hergé-féle „ligne claire” (tiszta vonal) rajzmódot. De hatással volt rá a másik belga iskola is, amelyet Jijé és Franquin képviselt, és egy időben szó volt róla, hogy ő fogja átvenni és új életre kelteni Spirou és Fantasio kalandjait, ám csak néhány csíkot készített el. 1990-ben autóbalesetben halt meg ez a hihetetlenül tehetséges alkotó – alig múlt 33 éves.